A Zsolnay család története
A Zsolnay család
a gyáralapító Zsolnay Miklós leszármazottait foglalja magába. A porcelánjáról
híres pécsi gyár tette elsősorban ismertté a Zsolnay nevet.
A Zsolnay márkanév másfél évszázada őrzi a hagyomány, a művészi érték, az egyediség, és az állandó megújulás jelképét, a zsolnai porcelánt.
A család hosszú története során úttörő szerepet játszott a technológiai megoldásokban és a művészi kivitelezésben. Emellett magához vonzotta az adott kor neves tudósait, művészeit, építészeit (pl. Rippl-Rónai József, Lechner Ödön).
Alapítás - A pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. története 1853-ra nyúlik vissza. Az alapító, Zsolnay Miklós nevéhez fűződő cserépmanufaktúrát fia, Ignác vezette tovább.
A Zsolnay márkanév másfél évszázada őrzi a hagyomány, a művészi érték, az egyediség, és az állandó megújulás jelképét, a zsolnai porcelánt.
 |
| A Zsolnay, a Sikorski és a Mattyovszky család képzőművészeti értékei Felhasznált forrás: |
 |
| Kossuth Ferenc a Zsolnay család tagjaival egy ünnepségen |
A család hosszú története során úttörő szerepet játszott a technológiai megoldásokban és a művészi kivitelezésben. Emellett magához vonzotta az adott kor neves tudósait, művészeit, építészeit (pl. Rippl-Rónai József, Lechner Ödön).
Alapítás - A pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. története 1853-ra nyúlik vissza. Az alapító, Zsolnay Miklós nevéhez fűződő cserépmanufaktúrát fia, Ignác vezette tovább.
 |
| A Zsolnay-család családfája |
A második generáció
Zsolnay Ignác (1826. július 17. - 1900.)
Ignác közgazdásznak tanult. Apja tette lehetővé számára a tanulást, de nem igazán érdekelte a közgazdaságtan. Nem volt nagy érzéke a gyár vezetéséhez, majdnem tönkrement az ő irányítása alatt. Ekkor még csak kezdetleges felszereltségű, kézi erőre berendezett üzem működött, 8-10 fővel. A szabadságharc idején Bem apó hadsegédje volt. Miután visszakerült Pécsre semmi nem tudta igazán lekötni, leginkább tanult szakmája nem érdekelte. Nyugtalan, könnyelmű, de tehetséges és igen művelt ifjú. Zsolnay Miklós számára keménycserép gyártó kézműves műhelyt vásárolt. Kezdetben téglát, csöveket, használati tárgyakat gyártottak, később már dísztárgyakat is. Mindezekhez már művészeti szándék és készség is kellett, ami Ignácban megvolt, csak a gyakorlati érzék hiányzott belőle. Ezért is került csődbe a gyár, 12 év alatt fazekasműhellyé csökevényesedett. Testvérével való együttműködés nem volt életképes, a műhelyt Vilmosnak eladta és kivándorolt Romániába, Bukarestbe. Vilmos sosem tudta többet hazacsábítani.
Ignác közgazdásznak tanult. Apja tette lehetővé számára a tanulást, de nem igazán érdekelte a közgazdaságtan. Nem volt nagy érzéke a gyár vezetéséhez, majdnem tönkrement az ő irányítása alatt. Ekkor még csak kezdetleges felszereltségű, kézi erőre berendezett üzem működött, 8-10 fővel. A szabadságharc idején Bem apó hadsegédje volt. Miután visszakerült Pécsre semmi nem tudta igazán lekötni, leginkább tanult szakmája nem érdekelte. Nyugtalan, könnyelmű, de tehetséges és igen művelt ifjú. Zsolnay Miklós számára keménycserép gyártó kézműves műhelyt vásárolt. Kezdetben téglát, csöveket, használati tárgyakat gyártottak, később már dísztárgyakat is. Mindezekhez már művészeti szándék és készség is kellett, ami Ignácban megvolt, csak a gyakorlati érzék hiányzott belőle. Ezért is került csődbe a gyár, 12 év alatt fazekasműhellyé csökevényesedett. Testvérével való együttműködés nem volt életképes, a műhelyt Vilmosnak eladta és kivándorolt Romániába, Bukarestbe. Vilmos sosem tudta többet hazacsábítani.
 |
| Zsolnay Ignác 1860-62 között |
Zsolnay Vilmos (1828. április 19. - 1900. március 23.)
Miután átvette Ignác bátyjától a vezetést – naggyá tette az Zsolnay nevet, az üzem pedig világhírű gyárrá fejlődött. A kísérletek és fejlesztőmunkák folyamatosak voltak, a híres és ma is titkos összetételű eozin-máz használatával világhírű lett a művészi kerámiát gyártó üzem. A technika azóta is egyedülálló a világon
Miután átvette Ignác bátyjától a vezetést – naggyá tette az Zsolnay nevet, az üzem pedig világhírű gyárrá fejlődött. A kísérletek és fejlesztőmunkák folyamatosak voltak, a híres és ma is titkos összetételű eozin-máz használatával világhírű lett a művészi kerámiát gyártó üzem. A technika azóta is egyedülálló a világon
Zsolnay Vilmos neve ma már fogalommá vált. Kiváló képességeit kitartó kísérletezés, innovatív kezdeményezések kísérték. Egyszerre volt kiváló kereskedő, iparos, feltaláló, kézműves, művész és gyártulajdonos.
1828. április 19-én, Pécsett született Zsolnay Vilmos, a magyar kerámiaipar és a hazai iparművészet zseniális személyisége. Zsolnay Vilmos életpályáját sok küzdelem, de számtalan jelentős eredmény, fáradhatatlan kísérletek, hazai és nemzetközi sikerek jellemezték, személyiségét megbecsülés övezte 1900. március 23-án bekövetkezett halála után is.
A fiatal Zsolnay Vilmos hajlamai szerint festőművész kívánt lenni, de apja örökébe lépve, kereskedőként kezdte pályáját. Pécs főterének sarkán ma is áll egykori áruházának Bazár feliratot viselő épülete, amelyben minden kapható volt, ami egy polgári otthon és háztartás felszereléséhez kellett, a kor legjelesebb európai cégeinek kínálata messzi földről ide csalogatta a vevőket.
Bátyjától, Zsolnay Ignáctól 1864-től vette át azt az akkor még kicsiny, a tönk szélén álló Kőedény és Terracotta gyárat, amelyet évtizedek munkájával világhírűvé tett. Saját neve alatt 1868-ban jegyeztette be a cégbíróságnál az immár gépesített üzemet, „Első Pécsi Cement, Chamott és Tűzálló-agyagárúk Gyára” néven. Ez időtől nem csak edényeket, építészeti díszeket gyártott, hanem a kerámiaipar valamennyi ágával foglalkozott, a kereslethez rugalmasan igazodva. 1885 után önálló egység lett a csőgyár, majd a kályhagyár, az építészeti kerámiagyár, 1895-től az elektrotechnikai cikkeket, szigetelőket gyártó porcelángyár.
Kezdetben külföldről hívott gyárigazgatókat, de 1872-től rákényszerült, hogy maga lássa el az akkor 30-35 fővel dolgozó műhely irányítását, bár a Bazár irányítását, műkertészetét, bányaművelési és egyéb ipari vállalkozásait is fenntartotta 1880-as évek kezdetéig, tőkét teremtve a folyamatos fejlesztéshez.
Zsolnay Vilmos periódusában a gyár az ismeretlenségből előretörve versengett a leghíresebbekkel, a kor kerámiaművészetét meghatározó, nemzetközinek tekinthető stiláris és technikai tendenciákat követte, ugyanakkor egyéni és jellegzetes módon, rendkívüli formagazdagsággal, színességgel, fantáziával. A kora legjelesebb bécsi és magyar építészeivel (mint például Otto Wagner, Max Fabiani, Steindl Imre, Lechner Ödön és még sokan mások) való személyes együttműködéssel Zsolnay Vilmos az építészeti kerámia területén is különleges teljesítményt tudott nyújtani. A szerény terrakotta díszítőtagozatok kezdeti előregyártása helyett az 1880-as évektől jelentős magán- és középületek egész sorának teljes, egyedi kerámia öltözékét készítette el.
Zsolnay Vilmos periódusában a gyár az ismeretlenségből előretörve versengett a leghíresebbekkel, a kor kerámiaművészetét meghatározó, nemzetközinek tekinthető stiláris és technikai tendenciákat követte, ugyanakkor egyéni és jellegzetes módon, rendkívüli formagazdagsággal, színességgel, fantáziával. A kora legjelesebb bécsi és magyar építészeivel (mint például Otto Wagner, Max Fabiani, Steindl Imre, Lechner Ödön és még sokan mások) való személyes együttműködéssel Zsolnay Vilmos az építészeti kerámia területén is különleges teljesítményt tudott nyújtani. A szerény terrakotta díszítőtagozatok kezdeti előregyártása helyett az 1880-as évektől jelentős magán- és középületek egész sorának teljes, egyedi kerámia öltözékét készítette el.
 |
| Zsolnay Vilmos |
A harmadik generáció
Mind Vilmos,
mind pedig gyerekei: Teréz, Júlia, Miklós annyira a gyár részeként élték az
életüket, hogy a lakóházaikat is a gyár területén építették fel. Zsolnay Teréz
férje, Mattyasovszky Jakab geológus az egész ország területén kutatásokat
végzett, s ennek is köszönhető, hogy sikerült a legtökéletesebb agyagfajtákat
megtalálni.
A gyár
alkalmazottjai mellett két leánya, Teréz és Júlia tervezett, fia Miklós a
kereskedelmi feladatokat látta el, később vejei, Sikorski Tádé építész és
iparművész tervező, valamint Mattyasovszky Jakab geológus is a gyárban
dolgozott.
 |
| Zsolnay Vilmosné gyermekeivel |
Zsolnay Júlia (1856. február 15. - 1950. április 2.)
Festő és tervezőművész lett, hozzá kötődnek a gyár keleti motívumai. Ő tervezte a Zsolnay-mauzóleumot és a gyár épületdíszítő burkolatát. Késő öregkorában is festett.
Festő és tervezőművész lett, hozzá kötődnek a gyár keleti motívumai. Ő tervezte a Zsolnay-mauzóleumot és a gyár épületdíszítő burkolatát. Késő öregkorában is festett.
Vilmos halála
után fia, Miklós vette át az üzemet, az alapító Zsolnai Miklós unokája. Ő már
nem foglalkozott a gyártással, üzletemberként vezette a gyárat, a művészeti
részlet megmaradt, de a gyár nagy része ipari termelésre rendezkedett be.
Júlia igazi művész volt, nem mindig mozgott a realitások talaján. Hozzá kötődik a perzsa, az indiai és a lótuszmotívum is. Férje a lengyel származású Sikorski Tádé, híres bécsi építész. 1883-ban, mint művészeti vezető kapcsolódott be a gyár életébe. A vezetés mellett tervezőművészként is alkotott. Mint képzett építész nagy szerepe volt a gyár épületdíszítő burkolatainak fejlesztésében, ő tervezte a Zsolnay-mauzóleumot is. Júlia nem volt hagyománytisztelő és puritán. Neki sikerült először függetlenítenie magát a gyártól. Ugyan a családi házban éltek, de már nem a gyárnak dolgozott, hanem festőművész lett. Gyermekei születése után is a festésnek élt, még késő öregkorában is festett. 93 évesen halt meg, miután az államosítással mindenétől megfosztva Miklós fia lakásában élt. Képeit nem tudták megtartani, szétszóródtak a világban.
 |
| Zsolnay Júlia |
Zsolnay Teréz
Teréz egy gyári alkalmazottól tanult mintázni és vésni.
Ezután kezdett népművészeti emlékeket gyűjteni, melyből 10 000 darabból álló
páratlan gyűjtemény jött össze. Teréz a díszítésben a népi, magyaros
motívumokat képviselte. Férjét, Mattyasovszky Jakabot egy bálon ismerte meg,
aki geológusként az egész ország területén kutatásokat végzett, s ezzel nagy
segítségére volt apósának, Zsolnay Vilmosnak a legtökéletesebb agyagfajták
megtalálásában. Életét teljesen a családnak szentelte, ő volt a ház asszonya.
Maga puritán polgári életvitelt folytatott, de gyerekei kitaníttatására,
nevelésére nem sajnálta a pénzt. 70 éves korában kezdte el megírni a gyár
történetét, melyet 90 éves koráig írt (csaknem 2500 oldalas anyaggá alakult). A
könyvet, melyet lánya, Mattyasovszky Margit fejezett be, "édes
gyermekeinek" címezte.
 |
| Zsolnay Teréz |
Zsolnay Miklós (1857. október 30. - 1922. február 25.)
Miklós a bécsi Technische Hochschule kerskedelemi
tagozatára járt, ahonnan 16 évesen került vissza Pécsre. Ettől kezdve az ő
élete is eggyé vált a gyárral. Először apja oldalán dolgozott, majd már
fiatalon megállta a helyét a gyár kereskedelmi vezetőjeként. Emellett vidám úri
életet folytatott. Egy színésznőt vett feleségül, mely a családot meglehetősen
megbotránkoztatta. Miklós irányítása idején a piacok áthelyeződtek a Monarchia
határain kívülre. 1897-től kapott önálló cégvezetői jogkört. De ő már
elsősorban vállalkozó, a gyártással már nem foglalkozott. A gyárbeli élete
mellett sok közéleti szereplést is vállalt. Közel 100 közéleti cím tulajdonosa
volt. 1910-ben adoptálta nővérei gyermekeit, ezzel a család neve tovább él,
innen kapták a negyedik generáció tagjai a dupla nevüket, melyet csak hivatalos
pecsétjükön használnak. Betegségben halt meg, vérbajban, s az abból következő
elmebajban. Az ő életével lezárult a gyár fénykora.
 |
| Zsolnay Miklós |
Negyedik generáció
Zsolnay Miklós
1911-ben maga mellé vette nővéreinek fiait: Mattyasovszky Tibort és Zsoltot,
később Júlia fiát Sikorski Miklóst. A negyedik generáció tagjai szinte a
gyárban nevelkedtek, együtt nőttek, fejlődtek a gyárral. A negyedik generáció a
házastársakkal már 15 főből áll. Szüleik őket is nagy kulturális befektetéssel
nevelték. A művészetekben a legtehetségesebb ebben a generációban Mattyasovszky-Zsolnay
László festő, Teréz fia. Teréz lánya, Tery fotóművész lett. Júlia
leszármazottai közül Miklós kitűnően rajzolt, Júlia tehetséges akvarelleket
csinált, Lívia pedig ismert szobrász lett. Márta pedig a család másik ágából
való Mattyasovszky Lászlóhoz ment férjhez, és sikeres gyárigazgató lett.
1919-ben került a gyár vezetése a negyedik generáció tagjaihoz. Zsolnay Miklós
halála után Mattyasovszky Tibor vette át az irányítást, a műszaki vezető Zsolt
lett, László a művészeti vezető, Sikorski Miklós pedig a kerámia osztály
vezetője lett. Az első világháború, a gazdasági válság miatt a gyár már nem
volt olyan, mint virágkorában.
 |
| A Zsolnay család negyedik generációja Mattyasovszky Margit, Sikorski Tádé, Mattyasovszky Teréz, Zsolnay Gyula, Sikorski Márta, Mattyasovszky Jakabné Zsolnay Teréz, Mattyasovszky Jakab, Sikorski Miklós és Mattyasovszky László |
Rejtély
A Zsolnay Mauzóleum kétszintes belső terének kialakítása,
tájolása a Nap járásához igazodik. Optikai rendszere a téli napforduló idején,
délelőtt 11 órakor, amikor a napfény beesési szöge 17 fok, karácsonykor működik
tökéletesen, ilyenkor állítólag a mauzóleum oldalán lévő jeleken látható fény
megmutatja az eozin receptjét, az év más időpontjában elrejti. A Zsolnay-ősök
állítólagos szabadkőműves kapcsolataira is utalnak díszítések, jelképek.
 |
| A Zsolnay mauzóleum |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése