Zsolnay Ignác

Zsolnay Ignác

Született Pécsett, 1826. július 17-én, elhunyt Bukarestben 1900-ben. Felesége: Carolin Neuner (1834-1902), gyermekeik: Erzsébet (1860-1861), Vilhelmina (1861-1862), György Gyula (1862-1949), Gizella (1864-1956).

Gyula, visszaemlékezésében így ír Apjáról:” Apám az egyik legtekintélyesebb és legvagyonosabb családban született. Mint elsőszülött, az akkori patriarkális szokások szerint arra lett volna hivatva, hogy apja szerepét átvegye, de ezt az akkori politika és gazdasági változásai, valamint a szabadságharc eseményei meghiúsították.”

     Ignác gyermekkorát Pécsett tölti, és a családi kereskedői környezetében nő fel. Sokoldalú, és tehetséggel megáldott gyermek. Ügyesen rajzol, fest, és idegen nyelveket is beszél. Zenei képzésének köszönhető, hogy 14 évesen már kiválóan játszik hegedűn.

     Gróf Széchenyi István, és Kossuth Lajos politikai tevékenysége nagy hatást gyakorolt a fiatalemberre. Kossuth pécsi látogatása és az itt elhangzott beszéde, olyan hatást gyakorolt a fiatal Ignácra, hogy onnantól kezdve, Kossuth hű követőjévé vált. Apja tudtával, iskolai éveit épp, hogy befejezve résztvevője lesz az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeinek. Ignác társaival Üszögpuszta területén járőri feladatokat lát el, mint nemzetőr.  Hazafias nézeteiben és elhatározásaiban öccse, Vilmos is követte. (Mindhárom fivér vállalja a szabadságharc eszméit. A szabadságharc bukása és a világosi fegyverletétel után Kossuth társaival Törökországba emigrál, ebben a menekülő csoportban találjuk a fiatal Zsolnai Ignácot is. A szultán először menedék jogot biztosít a számukra, de később csak azok számára ad, akik felveszik a mohamedán hitet. Ignác azonban nemet mond. Így aztán társaival továbbszökik Bukarestbe. Ott megélhetését a francia nyelvtudásának, és zenei képzettségének köszönheti. Ignác abban a hitben, hogy kegyelmet kap, visszaszökik a szülővárosába. Azonban számára nem volt kegyelem. Ignác távollétében Vilmos lép apja örökébe.

     Zsolnay Miklós úgy látja, akkora hatást gyakorolt fiára az erdélyi táj, hogy beíratja Ignácot Magyaróvárra, a Mezőgazdasági Akadémiára. Magyaróváron ismerkedik meg későbbi feleségével Caroline Neuner-rel. Ő is szintén több nyelven beszél. Az ismerkedés nagy változást hoz Ignác életében, hiszen újból feléled benne a család utáni vágy.

      Iskolai kirándulás során eljut Lukafára, ahol tetszését a fazekas munka, és a kerámia készítés. Erről nagy lelkesedéssel beszél apjának, megemlítve, hogy ezt ő is szívesen kitanulná. Apja pártfogolja fia elképzeléseit, így Ignác megkezdi a kerámia készítés „tudományának” elsajátítását. Tanulmányai befejezése során végleg hazatér, kerámiai szakmai diplomával. Saját égetett mázával, terrakotta díszedényeivel, és használati tárgyaival lett ismert. Kiváló épületkerámiát állít elő.

     A család visszaemlékezése szerint, apjával a székesegyház előtt figyelték az ott árusító fazekasokat, és ekkor született meg a felismerés Ignácban, hogy célszerűbb lenne, ha ők gyártanák, és egyidejűleg árusítanák is azokat.

      A kutatók és a család tagjai hosszú évek óta keresik a Zsolnay-gyár megszületésének időpontját. Szerzőtársaimmal együtt úgy véljük, ez volt az a pillanat, amikor eldőlt a jövő, amikor megvalósult annak a majdani gyárnak az ötlete, amelynek létrejötte nélkül Vilmos sem érhette volna el azokat az eredményeket, amelyekhez zsenialitása hozzásegítette. Ignác még vissza sem ért Pécsre, amikor apja már megkéri az engedélyt, hogy általa a Felsővámház utcában, 1851-ben megvásárolt telken egy kőedény gyárat építhessen. Ezt követően Miklós megveszi a megszűnőben lévő lukafai üzem berendezésének egy részét. Ignác elkezdi 1852-ben a munkát. 1854-ben apja, Ignácnak adja a már ténylegesen működő manufaktúrát, mint örökség.

      Ignác kapcsolata Caroinnal komollyá válik, és 1857-ben Erdélyben, összeházasodnak.

Pécs csatornázásának felújításakor a város Ignáctól rendeli meg a mázas köveket. A munkát nem tudja befejezni, mivel nem tud beszerezni cementet Szlavóniából. Az újabb adók, változások hatására elveszti piacait, tartozásait nem tudja behajtani. Vilmosnak is nehézségei vannak, ezért újságokban meghirdette a kiárusítását raktárainak, üzleteinek.

        Ignác a pécsi iparosok számára egy újság kiadását teszi lehetővé, hogy a környék vállalkozóit információhoz juttassa. Később magas színvonala ellenére be kell szüntetnie kiadását.

        1865-végén Zsolnay Ignác a már korábban felajánlott  romániai szerződést elfogadja. Családjával együtt végleg elhagyják Magyarországot. Bukarestben egy társával kályhagyárat hoznak létre. Azért , hogy gyermeke ösztöndíjat kapjon, felveszi a Román állampolgárságot.

         1880-ban súlyos betegség támadja meg Ignácot, így megkéri Vilmost, hogy halála esetén támogassa gyermekeit. 1900-ban Bukarestben érte a halál.

         Zsolnay Ignác ültette el kemény munkával azt a magot, alapította meg azt a manufaktúrát, amelyet Vilmos épített tovább, és tett világhírűvé. nevüket együtt kell megörökíteni a magyar ipar és művészet aranykönyvében.