Ignác és Vilmos levelei, szerződéseiből egy:
Egy 1863-ból származó elszámolás szerint édesatyánk megvásárolta a Tachtler-féle telket, hogy Ignác ennek az árából kiegyenlíthesse a kötelezvényeit és tartozásait. Egy 1864. február 1-én kelt leveléből kitűnik, hogy Ignácot árverés fenyegette. Édesatyánk segíteni akart kétségbeejtő helyzetén, és azt ajánlotta, társuljanak, és vezessék közösen a gyárat. Ignác elfogadta az ajánlatot, de aztán újra meg újra más elgondolással állt elő, így atyánknak az a kínos érzése támadt, hogy csak kényszerűségből egyezett meg vele. Ezért levelében felmentette az adott szó alól. Február 4-én Ignác arra kéri atyánkat, hogy határozatlanságának okát ne csak súlyos anyagi helyzetében, hanem zilált lelkiállapotában is keresse. Elfogadta az ajánlatot, mert úgy érezte, hogy ha becsületét megakarja őrizni, akkor most és így nem szabad elhagynia Pécset. Tudja, hogy atyánk a társulással "szörnyű terhet" vállal magára, de kénytelen belátni, hogy ez jelenti az egyetlen megoldást. Ezért egy évre leköti magát.
Egy másik, február 4-i keltezésű lapon találom az árukészletről és a 3721 forint kintlévőségről szóló elszámolást, valamit Lukafáról hozott felszerelés és anyag felsorolását. Ignác megértette, hogy atyánk nem veheti át azonnal a gyár irányítását, hiszen vezetnie kell városi üzletét. Ezért kész egy esztendőt feláldozni arra, hogy öccsét megismertesse a gyártás és az üzletmenet kérdéseivel. Számot vetett azzal is, hogy az év folyamán mennyi tőkére lesz szüksége az üzem fenntartásához. Az évi 5-6000 forint értékű forgalom lebonyolításához legkevesebb négy szakmunkást és egy napszámost kell alkalmazni.
Ezek évi bére az eddigi tapasztalatok szerint 1000 forint
Anyagok, mint:máz, gipsz, fa; agyagfuvar és bér 400 forint
Kövek 60 forint
Legsürgősebb épületjavítások 100 forint
Sürgős tartozások törlesztésére 200 forint
Összesen: 1760 forint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése