Zsolnay Ignác
Született Pécsett, 1826. július
17-én, elhunyt Bukarestben 1900-ben. Felesége: Carolin Neuner (1834-1902),
gyermekeik: Erzsébet (1860-1861), Vilhelmina (1861-1862), György Gyula
(1862-1949), Gizella (1864-1956).
Gyula,
visszaemlékezésében így ír Apjáról:” Apám az egyik legtekintélyesebb és
legvagyonosabb családban született. Mint elsőszülött, az akkori patriarkális
szokások szerint arra lett volna hivatva, hogy apja szerepét átvegye, de ezt az
akkori politika és gazdasági változásai, valamint a szabadságharc eseményei
meghiúsították.”
Ignác gyermekkorát Pécsett tölti, és a
családi kereskedői környezetében nő fel. Sokoldalú, és tehetséggel megáldott
gyermek. Ügyesen rajzol, fest, és idegen nyelveket is beszél. Zenei képzésének
köszönhető, hogy 14 évesen már kiválóan játszik hegedűn.
Gróf Széchenyi István, és Kossuth Lajos
politikai tevékenysége nagy hatást gyakorolt a fiatalemberre. Kossuth pécsi
látogatása és az itt elhangzott beszéde, olyan hatást gyakorolt a fiatal
Ignácra, hogy onnantól kezdve, Kossuth hű követőjévé vált. Apja tudtával,
iskolai éveit épp, hogy befejezve résztvevője lesz az 1848-49-es forradalom és
szabadságharc eseményeinek. Ignác társaival Üszögpuszta területén járőri
feladatokat lát el, mint nemzetőr.
Hazafias nézeteiben és elhatározásaiban öccse, Vilmos is követte.
(Mindhárom fivér vállalja a szabadságharc eszméit. A szabadságharc bukása és a
világosi fegyverletétel után Kossuth társaival Törökországba emigrál, ebben a
menekülő csoportban találjuk a fiatal Zsolnai Ignácot is. A szultán először
menedék jogot biztosít a számukra, de később csak azok számára ad, akik
felveszik a mohamedán hitet. Ignác azonban nemet mond. Így aztán társaival
továbbszökik Bukarestbe. Ott megélhetését a francia nyelvtudásának, és zenei
képzettségének köszönheti. Ignác abban a hitben, hogy kegyelmet kap,
visszaszökik a szülővárosába. Azonban számára nem volt kegyelem. Ignác
távollétében Vilmos lép apja örökébe.
Zsolnay Miklós úgy látja, akkora hatást
gyakorolt fiára az erdélyi táj, hogy beíratja Ignácot Magyaróvárra, a
Mezőgazdasági Akadémiára. Magyaróváron ismerkedik meg későbbi feleségével
Caroline Neuner-rel. Ő is szintén több nyelven beszél. Az ismerkedés nagy
változást hoz Ignác életében, hiszen újból feléled benne a család utáni vágy.
Iskolai kirándulás során eljut Lukafára,
ahol tetszését a fazekas munka, és a kerámia készítés. Erről nagy lelkesedéssel
beszél apjának, megemlítve, hogy ezt ő is szívesen kitanulná. Apja pártfogolja
fia elképzeléseit, így Ignác megkezdi a kerámia készítés „tudományának”
elsajátítását. Tanulmányai befejezése során végleg hazatér, kerámiai szakmai
diplomával. Saját égetett mázával, terrakotta díszedényeivel, és használati
tárgyaival lett ismert. Kiváló épületkerámiát állít elő.
A család visszaemlékezése szerint, apjával
a székesegyház előtt figyelték az ott árusító fazekasokat, és ekkor született
meg a felismerés Ignácban, hogy célszerűbb lenne, ha ők gyártanák, és
egyidejűleg árusítanák is azokat.
A kutatók és a család tagjai hosszú évek
óta keresik a Zsolnay-gyár megszületésének időpontját. Szerzőtársaimmal együtt
úgy véljük, ez volt az a pillanat, amikor eldőlt a jövő, amikor megvalósult
annak a majdani gyárnak az ötlete, amelynek létrejötte nélkül Vilmos sem
érhette volna el azokat az eredményeket, amelyekhez zsenialitása
hozzásegítette. Ignác még vissza sem ért Pécsre, amikor apja már megkéri az
engedélyt, hogy általa a Felsővámház utcában, 1851-ben megvásárolt telken egy
kőedény gyárat építhessen. Ezt követően Miklós megveszi a megszűnőben lévő
lukafai üzem berendezésének egy részét. Ignác elkezdi 1852-ben a munkát.
1854-ben apja, Ignácnak adja a már ténylegesen működő manufaktúrát, mint
örökség.
Ignác kapcsolata Caroinnal komollyá válik,
és 1857-ben Erdélyben, összeházasodnak.
Pécs
csatornázásának felújításakor a város Ignáctól rendeli meg a mázas köveket. A
munkát nem tudja befejezni, mivel nem tud beszerezni cementet Szlavóniából. Az
újabb adók, változások hatására elveszti piacait, tartozásait nem tudja
behajtani. Vilmosnak is nehézségei vannak, ezért újságokban meghirdette a
kiárusítását raktárainak, üzleteinek.
Ignác a pécsi iparosok számára egy
újság kiadását teszi lehetővé, hogy a környék vállalkozóit információhoz
juttassa. Később magas színvonala ellenére be kell szüntetnie kiadását.
1865-végén Zsolnay Ignác a már korábban
felajánlott romániai szerződést
elfogadja. Családjával együtt végleg elhagyják Magyarországot. Bukarestben egy
társával kályhagyárat hoznak létre. Azért , hogy gyermeke ösztöndíjat kapjon,
felveszi a Román állampolgárságot.
1880-ban súlyos betegség támadja meg
Ignácot, így megkéri Vilmost, hogy halála esetén támogassa gyermekeit. 1900-ban
Bukarestben érte a halál.
Zsolnay Ignác ültette el kemény
munkával azt a magot, alapította meg azt a manufaktúrát, amelyet Vilmos épített
tovább, és tett világhírűvé. nevüket együtt kell megörökíteni a magyar ipar és
művészet aranykönyvében.
